Radon a lakásban

A radon egy radioaktív nemesgáz, amit először 1898 -ban fedeztek fel és melynek felezési ideje 3,823 nap. Az urán ( ²³⁸U ) radioaktív bomlása során rádium ( ²²⁶Ra )  keletkezik, amely alfa-bomlással tovább bomlik és így keletkezik a radon ( ²²²Rn ), amely okozza a természetes sugárterhelés legnagyobb részét.  A radon sorozatos radioaktív bomlása során sok rövid életű leányelem keletkezik. A rádium ( ²²⁶Ra ) mint kémiai elem, különböző ásványokhoz kötődve, szilárd halmazállapotban van jelen a földkéregben, ellenben a radon ( ²²²Rn ) és leányelemei, gáznemű elemek. Földünkön egyenlőtlenül oszlik el, előfordulása függ a talaj geokémiai és geofizikai  összetételétől. Nagy mennyiségű rádium  található a vulkáni eredtű talajokban, ez vidékünkön is gyakori. A radon bomlása során keletkező leányelemek egy része a levegőben található kisméretű szilárd részecskékre (apró vízcseppek, por, füst, cigarettafüst stb.) csapódik, radioaktív aeroszolt hozva létre. Belégzéssel a radon és leányelemei bejutnak az emberi szervezetbe és jelentősen növelik a belső sugárterhelést. A szabadba kijutó radon nagymértékben felhígul, a jellemző aktivításkoncentráció néhány becquerel. A lakásokban, épületekben azonban a koncentrációja, elsősorban a talajtól, majd az épület szerkezetétől és az építőanyagtól függően igen nagy is lehet. A klasszikus építőanyagok mint például az agyag, kő, homok, gránit stb. természetes radioaktív elemeket tartalmazhatnak. A gránit  magas radioaktivitású kőzet, széleskörben alkalmazzák az építőiparban. Az utóbbi évtízedekben a világban, de hazánkban is az építőanyagok előállításánál  felhasználják a széntüzelésű hőerőműveknél keletkező hamut és salakot. Mivel a kőszén tartlamazhat természetes radioaktív elemeket, az elégetése során  keletkezett hamuban és salakban feldúsúlnak a radioizotópok.

A foszfát tartalmú ásványokat, amelyek nagy mennyiségű rádiumot tartalmazhatnak, műtrágya előállítására használják. A gyártás során ketekező melléktermék a foszfogipsz, ami jelentős rádium mennyiséget tartalmaz. Az építőiparban gyakran a gipszet helyettesítik foszfogipsszel. Ez hozzájárulhat  az épületek belső radonszintjének növeléséhez.

A talajon és az építőanyagokon kívül a vízben oldott radon és a földgáz radondartalma is hozzájárulhat a lakásokban kialakuló radonszintekhez. Az ivóvízben oldott radon lenyeléssel, másrészt a víz egyéb célú felhasználásával, pl. a zuhanyozás során a radon a helyiség légterébe kerül és belélegzéssel kerülhet a szervezetbe. Ugyancsak a légtérbe kerülhet a földgázban lévő radon is. Mivel a radon gáznemű, ezért a belélegzett radon túlnyomó részét kilélegezzük, csak egy kis hányada oldódik a vérben és kerül el a testszövetekbe. Belélegzéssel a hörgők nyákrétegére kiülepednek a radon leányelemeit hordozó aeroszolok, így az alfa- sugárzás, amennyiben meghaladja a megengedett szintet, nagymértékben tudja károsítani a hörgők sugárérzékeny sejtjeit. Ilyen sejtszintű sugársérülés okozhatja a sejtek rosszindulatú átalakulását, a malignus transzformációt, s innen indulhat ki a hörgőrák. Amikor az egyén egyaránt ki van téve a dohányzás ártalmainak valamint a radonnak, akkor a tüdőrák kialakulásának a kockázata jóval nagyobb, mint amikor külön – külön tekintjük e két károsító faktort. Ezen két faktor szinergizáló, egymást erősítő hatással bír. Mi magunk is jelentősen csökkenthetjük lakásunk radonszintjét, ha naponta többször szellőztetünk.

Hargita Megye Egészségügyi Igazgatósága

Sugáregészségügyi laboratórium

Pataki Péter Sándor – fizikus