Csomafalváról

A település fekvése

Gyergyócsomafalva Erdély keleti, Székelyföld északi, Hargita megye középső részén terül el, az északi szélesség 46o 30’ és a keleti hosszúság 25o 30’ 26”-es földrajzi koordináták metszéspontjainál. Tengerszint feletti magassága: 745-775 m. A falu a Gyergyói medence DNy részén, a Görgényi havasokat és Hargita hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik.

Szomszédos települések

Gyergyószentmiklós (ÉK), Gyergyókilyénfalva (K), Gyergyóújfalu (K és D), Székelyvarság (DNy), Borzont (É) és Gyergyóalfalu (É és Ny).

 

Terület

A község összterülete: 9683 hektár, amiből 5512 hektár mezőgazdasági (1419 hektár szántó, 1117 hektár legelő, 2976 hektár kaszáló), 3829 hektár erdő, 35 hektár vizek, 149 hektár utak, 147 hektár belterület, 11 hektár terméketlen terület.

Megközelítés

Nyugat felől, Parajd irányából, a 13B jelzésű országúton, átkelve a Bucsin-tetőn, Gyergyóalfalu központjában jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton, és 3 km után Csomafalva központjába érkezünk. Észak felől, Maroshévíz irányából, a 12-es országúton, a Maros völgyén haladva, Gyergyószárhegynél jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton. Alfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni.
Dél felől, vagyis Csíkszereda irányából a 12-es országúton, az Olt völgyén haladva, Tekerőpataknál balra, vagyis déli irányba kell indulni. Kilyénfalva és Újfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni. Gyergyószentmiklósról, Alfalu (9 km) és Tekerőpatak (12 km) irányából közelíthető meg Csomafalva.

Felszín

Csomafalva területén kétféle felszín van jelen:

  • hegyoldalak és völgyek (Görgényi havasok)
  • hordalékkúpok és periglaciális hegylábi lejtők (Gyergyói-medence, hegyalja)

Csomafalva területén húzódik a Görgényi havasok déli szakasza, mely hegygerinc a Bucsin-tetőtől a Sikaszó-szorosig 1000 m magas. A hegytömb felszínén változatos kráterek, szélein pedig lávafennsíkok figyelhetők meg. A Délhegy kúpja 1695 m magasságával és két tekintélyes kráterével (Délhegy-kráter / átmérő: 2 km és Fűrészen-pataka kráter / átmérő: 2,5 km; mélység: 250-300 m) a legimpozánsabb hegytömb, és a község szimbóluma. Az 1576 m magas Nagy-Somlyó-kúp (Solymos), tetejében a Hegyeskővel, és két kisebb járulékos kúppal: Kis-Somlyó (1531 m) és Somlyó mezeje (1552 m), krátere eléri a 4 km-es átmérőt és a 300-400 m mélységet. A Délhegy kúpját a Somlyó-kúptól egy 1401 m magas nyereg választja el. Az idő és a külső hatások annyira „meg dolgozták” a Délhegyet, hogy nagydarab sziklatömb – a Várkő kivételével – alig maradt fenn. A Délhegy északi lábánál megjelennek a hordalékkúpok és hegyaljai periglaciális alakzatok egyenes lejtői. A község területének 40 %-át képező keleti Nagymező magán viseli a tektonikus, vulkáni torlasz minden jellemzőjét. A folyóvízi üledékek alatt, jórészt a Maros vonalában törésvonal húzódik, a keleti hegyvonulatot (Gyergyói havasok) alkotó kristályos kőzetekből álló alapzat, és a nyugati hegytömb (Görgényi havasok) neogén eruptív kőzeteiből felépülő vulkanikus tömeg között.  Maros és mellékágai érterületének magassága 1-3 m, szélessége 800-1200 m. Ez nemrég mocsaras-lápos terület volt.

Természti kincsek

A Görgényi havasok felépítésében megtalálhatók a piroxén-, valamint a zöldes- és barna amfibol andezitek. A vulkanikus utóműködés nyílvánvaló példái, a Csomafalván található számos borvízforrás. A legfőbb természeti kincs, a fenyő-erdő. Ez mellett megemlítjük, hogy az andezitnek jelentős az aranytartalma (Aranyász), ugyanakkor vasérctartalék is létezik (1642-ben említett vashámor). Nem jelentéktelen Csomafalva épület- és törmelékkő forrása sem.

Éghajlat

A vizsgált terület beilleszkedik a mérsékelt kontinentális keretbe. Az ország leghidegebb övezete a Gyergyói-medence, pontosabban az Alfalu és Csomafalva közötti szűk határövezet, amely a Bucsin-tető és a Pongrác-tető közötti léghuzat egyenes vonalába esik, ezért is oly gyakoriak itt a hófúvások. Évi átlagos hőmérséklet: 4,8o C. Fagypont alatti napok száma évente: 120. Hőmérsékleti maximumok: +32o C (1979 aug. 12.), -38o C (1963. jan. 18.). Gyakori a ködképződés. A lehullott csapadék (eső, hó) évi átlaga: medencei részben 580 mm, hegyvidéken 800 mm. A hóréteg vastagsága átlagosan 14-15 cm, de a hegyekben eléri a 40-50 cm-t is. Csomafalva légterében leggyakoribbak a nyugati és északnyugati szelek. Ritkák a nagyobb erejű szelek, de elvétve akadnak mérsékelt égövi ciklonok és forgószelek is. Gyakoriak a nyári zivatarok, széllel és néha jégesővel. A szárazság ritka jelenség (pl. 1946-1947).

Vízhálózat

szempontból Csomafalva a Felső-Maros völgyéhez tartozik. A község területének Délhegy felőli nagyobb részét átszelik a Fekete-Erdőből (1538 m) eredő patakok tucatjai, amelyek végülis három nagyobb vízfolyásba egyesülnek: Mihály patak, Szeder patak, Nagy-Somlyó. A mellékágak hossza 3-20 km között váltakozik. Északkeleten egyetlen vízfolyás van: a Sáros-patak, az Inceloka, Enke és Völgy csak időszakos folyásúak. A Maros többévi átlagos hőmérséklete: 7oC. A vizeket decembertől márciusig jég borítja. A ’80-as évek derekán hozzákezdtek a felső-Maros medrének szabályozásához. Ezzel, sajnos, hihetetlen károkat okoztak a gyönyörűen kígyózó Maros völgyben, és meghatványozták az árvízveszélyt.
Őseink a Marost gyakran használták tutajozásra, a fa leszállítására, egészen Szegedig vagy éppenséggel Belgrádig is.
Az „Árokhídjánál” 1980-ban szivattyúállomást építettek, ipari víz szolgáltatása céljával. 1986-ban elkezdődött a Somlyó vízének ivóvízrendszerű hasznosítása. A község területén 86 borvízforrás és kút volt valaha. Ezek egy része ma is működik. Híresek voltak a Töltési-, a Honcsok utcai (Csonka Kati „küpüje”), és a Maroshíd alatti források. Valaha két borvízfürdő is működött. Az Inczelokában létező mofetták gyógykezelésben való hasznosítása komplex kutatást igényel. A csatornahálózat ásásakor, sajnos, a kutak egy része „elromlott”, beszennyeződött.

 

Talaj

Csomafalva területén változatos talajrétegek alakultak ki az idők folyamán. A Maros és patakok árterületein ártéri- és öntés-talajok-, a hordalékkúpokon agyagbemosódásos barna-, lúgos- és iszapos talajok-, a hegyek lejtőin fekete, de nem humuszos és kevésbé lúgos barna talajok-, a magas hegyvidéken erdő alatti talajok vannak. A talajok többsége közepes vagy gyenge termőképességű.

Növényvilág

Csomafalva területe a tobozos erdők övezetéhez tartozik. Az erdők nagy része lucfenyőből (Picea excelsa) áll. Megtalálható továbbá a vörösfenyő (Larix aeuropea) és a fehérfenyő (Abies alba). A község délnyugati részén van egy kis vegyes erdőfolt is, amelynek fő alkotója a bükk (Fagus silvatica) és a lucfenyő. Az erdei tisztásokon nő az erdei madársóska, a harangvirág, a hölgypáfrány. Előfordul még: a pirosbodza, fekete lonc, veres ribiszke, szagos müge, kutyatej, erdei- és veres csenkesz. Havasalji növényfajták: szőrfű, firuca. Törpe fűzek és cserjék: kecskefűz vagy rakottya, fekete- és vörös áfonya. A kiírtott lucfenyőerdők helyén megjelenik a rakottyás, borsika és a málnavész.

A kaszálókon gyakori a hölgymál több fajtája is, közöttük az Akadán dombján felfedezett ritka délhegyi hölgymál (Hieraciumn delhegyense). Mocsarak növényei: káka, sás, nád. Termesztett növények: burgonya (pityóka), rozs (gabona), búza, zab, sörárpa, lóhere, takarmányrépa, zöldségek. Vészfő, Erdőszád, Polgároké, Köves-ér, Nagynyáras és Nagyeger dűlők növényei: nyírfa, szilfa, juharfa, kőrisfa, és mogyorófa. A gazdag gombavilág képviselői: erdei csiperke, ízletes vargánya (hirip), fenyőalja, rókagomba, őzlábgomba...

 

A búcsú

Csíksomlyói búcsú

Csíksomlyói búcsú

1567-ben említik először Csomafalvát a regestrumban, valamint ekkor indul a csíksomlyói búcsú. Ezek kapcsán tekintsünk vissza a történelmünkre.

A pünkösdi zarándoklatot 1567 óta, vagyis a nagyerdei (tolvajosi) győztes csata után tartják annak emlékére, hogy a csíki és gyergyói katolikusság elhárította szülőföldjétől az erőszakos hittérítés veszélyét. Ugyanis 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkba. A legenda szerint, a katolikusok István gyergyóalfalvi plébános vezetésével, pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón. Az ütközet alatt az asszonyok, gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték a Szűzanya közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint a fejedelem serege vereséget szenvedett. Azóta, e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a búcsút.

Az egykori eseményre emlékezve az is hagyomány, hogy a gyergyóalfalvi keresztalja megy a menet elején, hozzuk csatlakozva a csomafalviak. 1567-ben községünk egyházilag Alfaluhoz tartozott, ezért most is egy keresztaljával vesznek részt a búcsún.

Községünk

A kezdetek

Gyergyócsomafalva keletkezését, létrejöttét az 1400-as évekre, a Hunyadiak korára teszik. A hagyomány szerint, a mai Farkasdombon volt egy tanya, amely Inger János huszár századparancsnok tulajdona volt. Akkoriban 50 személy élhetett a tanyán. A parancsnok helyettese Csoma Ferenc, két lányával és kisfiával Háromszékről költözött a tanyára. Később Inger János Budára költözött, míg Csoma Ferenc a Farkasdombon élt élete végéig. A község róla kapta a nevét.

A tanyát erdős és vadas vidék vette körül, de selymékes részeket, mocsarakat is említenek Csomafalva helyén, ami a lakosság szaporodásával, az emberek termőföldért vívott küzdelme által egyre fogyott.

Később, a mezei utak elágazásainál több lakóház épült, így kialakult a központi falurész. ( Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet, 33.)

Az 1567-es regestrumban 15 kapuval említik Chyomaffalwa néven. (Szerk. Szabó Károly: Székely Oklevéltár. II. 1520-1571. Kolozsvár, 1876. 221.) Ekkor a 25 dénáros adófizetőket vették számba.

Ugyanebben a kiadványban a Csík, Gyergyó és Kászon széki főemberek és lófők 1569-es összeírásánál szerepel másodszor Csomafalva Chijomaffalva néven (5 személlyel). Az összeírt főurak számából következtetve a település ekkor még igen kis népességű lehetett. Egy következő írásos említés Csomafalváról 1576-ból származik. „Az 50 dénáros adót fizető székely főemberek összeírása Udvarhely-, Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken" fejezetnél (Székely Oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség-összeírások, 41). Itt a település Csomafalwa néven jelenik meg.

Az erdélyi fejedelemség kora

1596 elején Apafi Miklós kétezer főnyi seregével megjelent Alfalu mellett, lemészárolták Katorzsa, Gálfalva és Csomafalva lakóinak egy részét, a házakba menekülőkre rágyújtották a szalmával fedett épületeket. Ez az esemény „véres farsang” néven került be a történelmünkbe.

1609-ben megjelenik először a Gyergyócsomafalva elnevezés.

1616-ban 275-300 fő lehetett a falu lakossága, míg 1643-ban 430 személy.

Ebben az időben a pestis állandóan tizedelte a lakosságot.

1655-ben (a havasalföldi hadjárata során) II. Rákóczi György tüntette ki a legtöbb csomafalvit.

Az 1683. és 1686. közötti harcokban a csomafalviak közül, Both Mihály lovas századában 38 személy harcolt, akik közül öten hunytak el a harctereken.

A XVI.-XVII. századi csomafalvi dokumentumok csak egyetlen egyházi ünnepet, Szent Péter és Pál napját nevezik meg, vagyis akkor már búcsús ünnep volt június 29. Ekkor egy kis fatornyú kápolnája volt a falunak a Hősök Emlékműve helyén, amely az 1600-as években épült Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére, és amiről sajnos nincsenek pontos adatok.

A Habsburg uralom kora

A székelységet egyre nehezebben viselhető adóztatással sújtották. A császári adóterhek ellen előbb a szegényebb népréteg lázadt fel és csatlakozott Csomafalva is a kuruc szabadságmozgalomhoz.

A németek és szerbek gyilkoltak, törvénytelenkedtek, loptak, ráadásul betört Gyergyóba egy hírhedt moldvai tolvajbanda, amely a szomszédos településeken garázdálkodott. Mindezek elől a lakosság a hegyekbe menekült.

1708-ban ismét pestisjárvány pusztított Gyergyóban, ezért a főkormányszék vesztegzárakat rendelt el Gyergyóra, ami végül egész Székelyföldön elterjedt. Ezt ismét kihasználták a rablóbandák.

III. Károly trónra lépésétől, 1711-től 1762-ig a székelyek nem teljesítettek katonai szolgálatot.

1763-ban a bécsi udvar úgy döntött, hogy Erdély vidékein határőrséget szervez. A székely falvak megtagadták a sorozáson való részvételt. Az ingyen katonáskodás számukra alárendeltséget jelentett volna. Bár Mária Terézia királynő 1763-ban kiadott parancsa értelmében csak az önként jelentkezőket kellett volna felvenni a határőrök közé, mégis mindenütt kényszerrel folyt a toborzás. 1763. december 1-jén Csomafalván toborozták a 16 és 45 év közötti férfiakat. (Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet)

A székelyek 1764. január 6-án Madéfalván gyülekeztek remélve, hogy sikerül meggyőzni a hatalmat, de 1764. január 7-én lemészárolták őket. A madéfalvi veszedelmet az 1595-ös véres farsanghoz hasonlítják.

1727-ben kezdték a második templom felépítését, ami 1730-ban már használható volt. Ebben az évben községünk önállósult egyházilag Gyergyóalfalutól. Az első plébános Tobi Mihály volt (1730-1732) és 1730. augusztus 28-án jegyeztek be először a „Kereszteltek anyakönyvébe”. (http://www.csomafalva.info/egyhaz-Domus Historia, Csomafalviesis, 14)

A Szászfalut, mely 1773 után épült, a Maros választja külön az anyatelepüléstől.

A francia háborúkban, 1793-tól Napóleon 1815. évi bukásáig több csomafalvi katona elesett.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Az 1848-as év végén nagyot fordult Erdély, egyben Székelyföld sorsa, miután Bem tábornok, a híres lengyel szabadsághős lett az erdélyi csapatok fővezére. Miután kiverte az ellenséget, Bem apó – ahogy a székelyek nevezték – hadműveleteiben főként Székelyföldre támaszkodott. Ennek harcias, hazaszerető, önfeláldozó népe volt az ő legfőbb erőforrása. A szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelye Nyerges-tető volt. A székelyek élethalálharcot vívtak az osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen, de a kis számú székely hadsereg – önfeláldozó küzdelmük ellenére – vereséget szenvedett. A szabadságharcban 216 csomafalvi vett részt, akik nevét a Hősök Emlékműve őrzi. Az elesettek száma nem ismert.

Nagy tűz égette fel Csomafalvát 1877-ben. Leégett a falu kétharmad része, a mai Huszár utcától az Újfalu felé eső rész. Abban az évben nagy szárazság volt. Nem lehet tudni, honnan keletkezett a tűz...A tűzben egy ember is elégett...Az égés Szent Péter utáni nap (június 30-án) történt. (Hargita Népe, 2001. április 25, 5.)

A mai templom építését 1875-ben kezdték el és 1878-ban fejezték be. Török Ferenc plébános Fényes-templomnak nevezte.

Darvas Albert plébános szerint: „Akosztikája jó, ha a szószékről beszélő a főbejárat felé fordul, és sokat nem forog.” (http://www.csomafalva.info/egyhaz)

1909-1910-ben az erdő gyúlt meg. Egy évig égett. 400 hektár erdő vált a lángok martalékává. Órás-útján ütött ki a tűz...Az égést árkolással próbálták oltani...A leégett terület magától befásult, 1960-ig egyszer már ki is termelték. (Hargita Népe, 2001. április 25, 5.)

A két világháború

Hősök Emlékműve

Hősök Emlékműve

Az első világháború kitörése után jött a parancs, hogy a templom tornyából leszerelik a nagyharangot, ágyút kell önteni belőle.

Czirják Gergely „Csomafalváról” című visszaemlékezésében így írja le: „Másnap reggel utoljára szól a nagyharang, úgy száll át a hangja a falun, mint egy szelíd galamb. Búcsúzó hangjára az egész falu a templom elé gyűl. A leszerelésével gyorsan végeznek. Gerendákon csúsztatják ki a torony ablakán...figyelmeztető kiáltások...vi-gyázz, és a 658 kg-os nagyharang lezuhan a mélybe. Belevág a kemény talajba, és épen marad. Majd összetörik valahol az öntődében. Egy nagy sikoltás és keserves tömegsírás kísérte a harang lezuhanását. A tömeg elkísérte a harangot elszállító társzekeret egészen a falu végéig, mintha egy élő valakit szállított volna. Nem volt élő, de megszentelt, imára hívó harang.” (Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet, 299.)

Az első világháborúban 174 csomafalvi halt hősi halált. A túlélők között sokan súlyosan megsebesültek, vagy fogságba estek.

A második világháborúban 88 halottja volt a községnek.

Használt irodalom

  • Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet
  • Szerk. Szabó Károly: Székely Oklevéltár. II. 1520-1571
  • Székely Oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség-összeírások. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi: Demény Lajos.
  • Hargita Népe, 2001. április 25.
  • Vargyas Antal: Székelyföld útikalauz
  • Kölönte Béla: Gyergyó története
  • Gyergyócsomafalva
  • Csíksomlyói búcsú története
  • A madéfalvi székelymészárlás
  • Székelyföld történelme- Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc
Szükség van segítségre? Beszéljen velünk